Vannak, akik utálnak takarítani. Húzzák, halasztják az alkalmat, vagy éppen kőkeményen bevésik egy adott napra a héten, és akkor ha minden kötél szakad, akkor is kitakarítanak. Szerintem többen vagyunk olyanok, akik nem lelik sok örömüket ebben a végtelen történetben. Ugyanis a takarítás az a munka, amelynek eredménye pillanatok múltán megsemmisül, egyenes arányban a gyerekek és háziállatok számával.
Könnyebb tehát delegálni a feladatot egy megbízható, gyors és ügyes takarítónőnek, aki valószínűleg nagyobb intenzitással végzi majd el. Igen ám, de itt jönnek a problémák. Mindenkinek meg van a saját stílusa, ahogyan port töröl, rendet rak, sorba állítja a cipőket, stb. És ez a legtöbb esetben nem egyezik a kiszemelt takarítónő stílusával. Két dolgot tehetünk: szépen fokozatosan jelezzük, ha valami nem tetszik – Istenem segíts megtalálni azt a hangszínt és hordozást, amivel nem bántod meg! – vagy laza nemtörődömséggel elfogadod az új rendszert. Vérmérséklettől függően, kinek melyik válik be.
A lényeg az, hogy első pillanattól kezdve beszéljük meg, hogy mi tartozik bele alapvetően, és megkerülhetetlenül a heti takarításba, mi az, ami ha nincs rendben, akkor szemet szúr nekünk. És ezután jöhetnek azok a feladatok, amelyet a takarítónő a saját belátása szerint végez el, mikor melyiket találja fontosnak.
Ajánlatos először közösen végigtakarítani a lakást – szokták javasolni, de ez nem mindig kivitelezhető. Az apránként felvetett kifogások sem kell, hogy feltétlen zavaróak legyenek az alkalmazott számára. A legfontosabb, hogy ne tartsuk magunkban , ha nem tetszik valami, mert akkor óhatatlanul a legkevésbé alkalmas időpontban és módon fog előtörni belőlünk.
Előfordulhat, hogy nem az általunk megszokott tisztítószereket használja. Ha ez zavaró, mert például mi csak öko-tisztítószereket tűrünk meg otthonunkban, akkor ezt mindenképpen beszéljük meg vele. Lehet, hogy nem fog úgy csillogni a lakás, mint a szuper-zsíroldó-baktériumölő vegyi fegyvertől, de a gyerek sem lesz ekcémás, és te sem kapsz kiütést attól, ha a kád szélére ülsz. Van, aki hozza magával a bevált eszközöket, de ha az otthoni készletből dolgozik, figyeljünk oda, hogy mindig legyen mindenből megfelelő mennyiség. Kínos, ha elfogy valami a munka közepén.
Az ember általában nem szeret ott lábatlankodni, ha a takarítónő dolgozik. Ideális, ha olyan időben érkezik, amíg mi a munkában vagyunk a gyerekek pedig iskolában. Ha mégis otthon vagyunk, akkor meg kell beszélni vele, hogy hol vagyunk kevésbé útjában, hiszen nincs kellemetlenebb dolog, mint a lábunkat emelgetni, amíg valaki körbeporszívóz minket a saját lakásunkban.
A munkadíjjal sosem szabad késni, a megbeszéltek szerint korrekt módon fizessünk, nem vet jó fényt ránk, ha éppen üres a pénztárcánk. És reménykedjünk a diszkrécióban. Az bíztató, ha nem mesél nekünk a többi otthonról, ahol takarít, mert akkor feltételezhetjük, hogy a mi ügyes-bajos dolgaink is házon belül maradnak. Ne felejtsük el, jó dolog pletykálkodni, és izgalmas dolgokat megtudni a harmadik szomszédról, de ha mi ilyen sokat tudunk, akkor ő is valószínűleg mindent hallott már rólunk. A háztartási alkalmazott egyik legfontosabb tulajdonsága a diszkréció.
Az elégedettségünket többféle módon is kinyilváníthatjuk. Az természetes, ha megdicsérjük az ügyes takarítónőnket, de ünnepekkor akár egy kis ajándékkal, vagy bónusszal is jutalmazhatjuk. Ez csak rajtunk múlik, és valószínüleg megerősíti a kapcsolatot.
Hivatkozás linkje : http://johaziasszony.hu/?p=9