Best of Clean

Elvileg könnyűnek tűnhet jó munkaerőt,bejárónőt találni, hiszen sok a munkanélküli.

2010. november–2011. januárban a 15–74 éves foglalkoztatottak létszáma 3 millió 776 ezer fő volt, ami 0,7%-kal több, mint az előző év azonos időszakában. A munkanélküliek száma az egy évvel korábbihoz képest 4,0%-kal, 474 ezer főre nőtt, 11,2%-os munkanélküliségi rátát eredményezve.
Ez azt jelenti,hogy rengetegen vannak a munkára "éhezők" között. Persze ezek csak adatok. Nem reális adatok. Ezt tudja,sejti mindenki. A munkanélküliek nagy része dolgozik. Ezt tudják,sejtik a pártok, tudják,sejtik az emberek.

Mégis relatíve sokan vannak  jelentkezők egy-egy bejárónői álláshirdetésre. Sokan tényleg munkanélküliek, sokan főállásuk mellett jövedelem kiegészítésre kényszerülnek. Akik kényszerből jelentkeznek takarítani, bejárónőnek,azok közül a legkissebb az esély arra,hogy  jó, hosszútávú, megbízható bejárónővé "érjen" a jelentkező. De nem kizárt. Előfordul. Az elmúlt évek tapasztalatait figyelembe véve itt "legszomorúbb" a sikeres munkavállalási arány.0,5 százalék. Kb. 200 jelentkezőből 1-2 bejárónő lesz profi, kiváló, megbízható munkaerő.

Oly kevesen vannak, akik bejárónőként,takarítóként szeretnének dolgozni.Ezek általában a min. 3 évet takarítással foglalkozó, normális referenciákkal rendelkező jelentkezők.Azért itt jobb arányokat tudunk szerencsére említeni, a sikeres munkavállalási arány Kb 5-10 %. Körülbelül 10 jelntkezőből 1-2 jó takarító, bejárónő vállik.

Ezen okok miatt le kell,hogy vonjam a megfelelő következtetést:

A jó bejárónő ritka,mint a fehér holló.

Nagyon sok időbe,energiába kerül,amíg egy jó takarítót, bejárónőt magunk között tudhatunk,akivel elégedettek az ügyfeleink.De nem adjuk fel soha, addig keresünk, amíg találunk. Ez az alapvető szolgáltatása a takarítócégnek. A szakmai hozzáértésén kívül tud olyan személyeket, akik megfelelelőek a takarítási feladatok elvégzésére. És ennek ára van. A takarítócég sokszor többe kerül,mintha egyenesen az expresszből vesz fel valaki 1-1 takarító jelöltet. Viszont hosszabb távon sokkal olcsóbb, kedvezőbb, ugyanis nem kell időt fordítani a megfelelő személy keresgélésére, nem kell a károkozásokért  a tulajdonosnak saját zsebből fizetni. ( Valószínű a takarító nem fogja tudni megfizetni az okozott kárt, ellenben egy takarítócégnek van biztosítása ) Nem kell az esetlegesen eltűnű tárgyak miatt aggódni,egy jó takarítócég sajnos kénytelen tesztelni a takarítókat ilyen szempontból is.Mire kikerül egy ügyfélhez egy takarítócéges bejárónő, takarító, hasonló szűrővizsgálatokon esik át, mint amit az FBI végez a tanoncain. :)

Ajánljuk,hogy próbálja ki a bejárónői szolgáltatásunkat,hogy olyan dolgokra tudja fordítani az idejét, amiben örömét leli. Tel: +36309004700

Itt van egy elrettentő példa arról,hogy valakinek már elege lett a bejárónő keresgélésből:

Írta hungrie1 egy blgoban

Félreértés ne essék, én nagyon becsülöm mindenki munkáját, tehát e kis iromány nem a bejárónők ellen szól -sőt, az igen kevés rendesért -, hanem a hazai kivitelezés furcsaságait taglalja. Történt egy pár éve, hogy meguntam az állandó lakássuvickolást, s úgy gondoltam, hogy amíg más kitakarít nálam, addig én családbarátabb feladatoknak is szentelhetném az időmet. Azonmód találtam is jelentkezőt, baráti ajánlás, újsághirdetés és hasonlók alapján választottam. A takarítás úgy-ahogy megvolt, egy kis kiegészítéssel a részemről tiszta volt a lakás (kivéve a nehezebb feladatokat, ami azért beleférhetett volna, de eddig nem jutottunk el). Az első komolyabb gond akkor jelentkezett, amikor a takarítás ideje jóval tovább tartott, mint amennyi alatt én elvégeztem hasonló feladatot. Órabéres fizetés lévén -zseni vagyok, ugyebár- megértettem a hátterét, így megegyeztünk egy emeltebb napidíjban. Ekkor viszont az elvégzett munka mennyisége kezdett rohamosan csökkenni. A kérdésre, miszerint meg óhajtja-e csinálni tényleg, rendesen a munkát, a bejárónő felelete egy sértett nem volt. Mert hogy szerinte tök rendes munka volt ez eddig is, és ha nekem nem tetszik... Nem tetszett. Nincs harag, de váljanak szét az útjaink. Következő szitu szinte ugyanez: napi 4 ezer, úgy 5 órányi munkát kérek, amiben ez meg az meg amaz tartazik bele (úgy 2003-ban járunk, ez akkor nem volt rossz pénz). Hogy a nap végére nem az a munka lett meg, amit megbeszéltünk, vagy hogy intim szférámba férkőzgetett (turkálás a szekrénybelsőben, futónövény méteres szárainak levágása, stb.) az amúgy kedves, helyes hölgy (mellesleg mindegyik bejárónő emberileg helyes volt), az rajtam kívül senkit nem érdekelt, de különösen nem a bejárónőt. A következő is hasonló eset volt. Teltek-múltak hát a bejárónők, és rájöttem, hogy hiába a kb. ezres óránként (idén már bőven e fölött jártunk), 2 típusú munkaerő van:

-aki rendesen dolgozik akkor is ha alulfizetik, és akkor is, ha vagyonokat kap (ezek a megbecsült bejárónők évtizedek óta ugyanott dolgoznak, nincs is több szabadidejük, tehát elérhetetlenek)

-aki tök mindegy, hogy mennyit kap, mert úgyis kevesebbet fog elvégezni, és úgyis több pénzt akar.

Kár, hogy az utóbbi típus nem érzi, hogy egy kissé több odaadással pillanatok alatt nélkülözhetetlenné tehetné magét, s hogy amíg én nem felét-75%-át adom a kialkudott bérnek, addig ő se a munka felét-75%-át végezze el.

Tipikus hibák a takarításban:

-Először is az "én ám nem is vagyok takarító, hanem ..." kezdetű szöveg a részükről. Miért ciki, ha valaki takarít, mért kel rögtön megmagyarázni, hogy nem az? Ha úgy hozta a sors, hogy a piaci órabér többszörösét kínáló bejárónői munkát végezze, az nagyon is rendben van. Aki így kezdi, attól már sok jót nem várok, s ezzel a jó bejárónő után epekedő sorstársaim is így vannak. -Meg kell magyarázni, hogy mi az a FELÜLET. Hogy ami porosodik, koszolódik, stb., az akárhogy legyen is, takarítandó. Hogy csak azért, mert kevéssé látszik, vagy eldugott helyen van, vagy bármi másért, de meg kell tisztítani. Hogy a port úgy kell letörölni és kirázni, hogy az ne szálljon vissza, hogy fentről lefele kell haladni, stb. Hiába magyarázom, képtelenség ilyet kérni, mikor vége a munkának, sok helyütt továbbra is áll a por. Aki ebből a szakmunkából akar megélni, annak bizony tudnia kéne, hogyan kell elvégezni. -Még van egy jópár, de most nincs időm folytatni...

Van még itt valami. Nálunk senki nem érzi úgy, hogy a papíroknak illik rendben lenniük. Ez vonatkozik a referenciákra is (ennyi furcsa ajánlólevelet még nem láttam, ritka az olyan, amiben maga az ajánló is hitelesnek tűnik), de főleg, amikor felajánlom az alkalmi munkavállalói könyv használatát, hogy fizetném a napi illetéket, azt soha, senki nem kéri. Egyszerűen hallani sem akarnak róla. Pedig ez nekik lenne fontos. Vagy én vagyok a szerencsétlen, akit elkerülnek a jó bejárónők? Mindenesetre most nincs és egy darabig nem is lesz belőlük.

források:

http://www.mon.hu

https://haziasszony.blogter.hu/206428/bejarono_-_blues